Június 9en Münchenben, június 22én Berlinben láttam Isteneimet. Gondoltam, nem külön-külön bejegyzést írok, hanem inkább összehasonlítom a kettőt. Lássuk hát.
München nem volt benne az eredeti tervemben, viszont drága Tina barinőm egy nap, még a budapesti csoda előtt körbeírt párunk közt, hogy Erdős Ati nem tud vele utazni Münchenbe, jó lenne ismerősnek eladni a jegyét... szállás van, öccse a bajor-fővárosban él. Egyetlen másodperc alatt döntöttem el, megveszem a jegyet, megyek-jövök Münchenbe.
Ehhez képest a berlini erősen tervezett kiruccanás volt, 10en készültünk október óta.
A Münchenbe érkezés első sokkja után, miután kitaláltam a Debrecen méretű reptérről, megtaláltam az S bahnt, sikerült rá jegyet is vennem, a megfelelő helyen voltam, a megfelelő időben. :) Tina várt a vonatnál, még egy strandon sörözés is bőven belefért koncert előtt. Így tulajdonképpen nem mondhatom, hogy München beállt azon városok sorába, ahol csak a stadiont láttam... pedig van egy pár ilyen... :)
Berlinbe a koncert előtti napon érkeztünk, brutál párás meleg időben. A müncheni után a reptér és az S bahn se tartogatott sok meglepit. :) A szállásunk érte az árát. Bár fogalmam nincs, mi alapján választottuk ki, se a stadionhoz, se a belvaroshoz, se a reptérhez nem volt közel. :)
És akkor a lényeg! :)
Münchenben is, Berlinben is az olimpiai stadionban volt az esemény. Méreteit tekintve nagyjából ugyanakkora a kettő, de bár a berlni jóval idősebb, tíz éve újították fel a foci VB-re. Ezzel szemben a müncheni azért hagy már némi kívánnivalót a maga jócskán 35 évével... A berlini stadion erősen magán viseli a náciépítészet monumentalitását, de belülről modern, németesen igényes. Ahogy mentünk kifele az S bahnnal a wikipediaról felolvastam a többieknek a fő tudnivalókat. A 2006os VB-re többen azon a véleményen voltak, teljesen le kellene bontani és újat építeni, eltörölve Hitler nyomát is... Emlékét is annak a '36os Olimpiának, amit a führer szokásos "lelkesítő" beszéde nyitott meg... És némileg nem úgy zajlott, ahogy az olimpiák szelleméhez illik... De nem bontották le, ott van a bejáratnál a két oszlop, totemként és asszem, ha nem olvastam volna előtte róla, akkor is az lett volna az első gondolatom, mikor beléptünk, hogy vajon melyik oldalról beszélt, hergelt, ordított a führer...

Münchenben Tinával a délelőtti strandolás után a délutánra kifejezetten fossá vált időben, teljesen felaljzva vitettük ki magunkat a stadionhoz a tesójával, Berlinben a "BKV" járatain kellett megtalálni az irányt. Nem volt nehéz... A Hautbanhoffon már hömpölygött a fekete sereg. :) Ez a duzzadó, egy irányba tartó tömeg látványa egyébként lenyűgöző volt a müncheni Olimpiai parkban is. És mi is a része voltunk!!! Megvan annak is az előnye, ha nem az early entry sorban áll naphosszat az ember... :D
Münchenben Tinával azonnal poharvadaszatba kezdtünk... német koncert, mindenki poharat akar a dM logóval, az együttes promóképével.

Berlinben már rutinosabbak voltunk... nem úgy kezdtük, hogy vettünk fejenként két sört... amitől fél óra múlva percenként kellett pisilni...:) Viszont Münchenben más dolgunk se volt, dumáltunk, élveztük a varázslatot ahogy megtelik a stadion, a 65ezer ember belép, elfoglalja a helyét, szórakozik, eszik-iszik boldogan, hiszen már csak egy kis idő maradt a várakozásból, már mindjárt hangosodik a zene... már mindjárt életrekel a kivetítő....
Berlinben egyébként sem a sörözés volt a legfontosabb feladat.:) :) :) Edina, Nikivel karöltve egy csudimolinót álmodott meg és időt nem sajnálva, varrodává téve a lakást, elkészítették... Már mikor a koncert előtt a Brandenburgi kapunál kibontottunk, keltettünk némi csődületet, a kapu helyett minket fényképeztek a turistak... a molinóval. Viszont ott az Olimpiai stadionnál, ahol sokezer dM fan készült a fekete ünnepre, na ott volt aztán wow-zás, ahogy kilobbantottuk a szélbe... :)
Hogy úgy mondjam nem lett kicsi... :) Állítólag 8m... volt az 12 is, de a biztonsági őrnek simán bemondtuk, hogy "fümf" :), azaz 5m... Picit rezgett a léc, hogy beengedik e... de végül sikerült átverekednünk magunkat a molinóval a biztonsági ellenőrzésen, a dM Production engedélyével bent voltunk a stadionban a rengeteg munkával, kézzel készített molinóval.

Münchenben Andy oldalan volt a helyünk a 7.sorban, Berlinben a színpaddal totálisan szemben az első sorban a középső karéjon. Ezért készült a molinó... 10en egymás mellett... The Hungarian Fans are in action! Again... vagy inkább Ever and ever??? :) A mellettünk ülőkkel folytatott laza szócsata után kilógattuk a korlátra. Az egyik végünkön szomszédaink egy egyértelmű NEIN-nel jelezték, nem szeretnék, ha előttük (is) lenne a molinó, ami mondjuk nem tudom, mi a pékben zavarta volna az idiótáit... de mindegy! Biztos státusszimbólumrajongók voltak... :) Mindenesetre megkapták az ordítás mennyiségüket... Egy picit sem fogtuk vissza magunkat, ami a torkunkon kifért... :) 
A molinó biztos brutálisan nézett ki lentről... Nem engedtek le, hogy megnézzük... de a fotón eléggé a hely szelleméhez illően monumentálisnak tűnik. Másnap reggel a facebookon már egy perui oldal képét is megtaláltuk a műről...
Münchenben csak olyanokkal voltunk körülvéve, akik selfiezni, inni, enni jöttek el 100euróért erre a koncertre...

sztem az egyetlen ok, hogy nem szóltak ránk, hogy üljünk le, ne ordítsunk, énekeljünk, mert nem mertek... :) Nyakamba kötve a magyarzászló elég elszánt lehettem, hogy az egész stadionnak megmutassam, hogy kell ezt csinálni... Tina szerint a 10. számnál már össze-össze néztek, talán furcsálták, hogy igen, az első ütemből felismerjük, mi jön... nem csak azért mert ismerjük a setlistet... :) és igen, az első mondattól, az utolsóig tudjuk a szöveget... Mi tomboltunk... mi jól éreztük magunkat. Ha a körülöttünk ülök azt gondolták, ezt a koncertet csendben, ülve nézik végig, mint egy operát, hát nem jött be...:) A végén aztán még Sipiékkel is találkoztunk!!!

Berlinben asszem ennyit sem foglalkoztunk azzal, hogy a körülöttünk levők vajon a Diótörőre készültek e... :)

Bár Papi még jóval a a kezdés előtt megállapodott a mögöttünk ülőkkel, hogy szerintünk fel fognak állni... mert mi nem fogunk leülni... :)
Tulajdonképpen inkább örülniük kellene, az egész bagázs úgy mulatott, ahogy kell.  Az egész szektor nagyjából végig állva tombolt. Kivéve persze az idiótáékat, akik valszeg most láttak először igazán fanatikus magyar fanokat, akik nem átallottak 1000km-t repülni... hogy ott lehessenek, megmutassák az Ungarishe Wirchaftot! A lényeg, hogy Münchenben és Berlinben is bemutattuk, mit jelent a rajongás.
Münchenben mire elkezdődött a koncert, elállt az eső, Berlinben viszont pont akkor szakadt le az ég, mikor a dM kilépett a színpadra. Mi mondjuk nem áztunk... az ülőhelyek Berlinben teljesen fedettek, de a közdőtéren állók kaptak rendesen... Viszont a viharral extra látványt is kaptunk... Villámlott, néha olyan jó ütemben, mintha a fénykoreográfia része lenne... :)⚜️⛈:)⚡️ Dave beleénekelte a mikrofonba, hogy WRONG!!! Es a színpad felett vakító villanással cikázott egy villám... Egyedi, megismételhetetlen élmény volt, mintha az égiek is beszálltak volna a showba... <3
A setlist Münchenben a szokásos volt, Berlinben viszont Martin cserélt!!! Strangelove!!! A második hannoveri estén volt ezen a touron először csere... Martin a Somebody helyett a Strangelove-t énekelte a ráadásban. Nekem arról a konciról látott felvételeken nem tetszett, de így élőben!!! Tátottszáj!!! Brutálisan jó volt!!! És lássuk be, kuriózum, láttuk, hallottuk!!! Niki önkívületben ordított, ahogy felismerte, Berlin is Strangelove-ot kap Somebody helyett... 
Münchenben a Heroes alatt nagyon sírtam... Először láttam úgy, hogy Dave-ből egy 3centis foltot, viszont mindhárom kivetítőt totálban a lobogó fekete zászlóval... Olyan hülyeség jutott eszembe, hogy nem szeretném megélni, hogy egy tököm tudja milyen koncerten, egy fütyfasz énekelje ugyanilyen alázattal, feketezászlóval mögötte a kivetítőn mondjuk az Enjoy The Silence-t... 
Megnyugtattam magam, szuperj ó formában vannak, egyikük sem készül még meghalni!!! Sok-sok felejthetetlen percet szereznek még nekünk a jövőben is!!!
Összességében a müncheni közönség nagyon langyos volt, főleg ahhoz képest, látva Berlinben, tudnak ezek... tényleg nagy és fanatikus rajongótábora van a dM-nek Németországban. Münchenben az énekeltetések sem jöttek igazán össze... az oooÓóóóoooo-zást a Home után Dave konkrétan leintette, hogy ezt inkább ne erőltessük... ezzel szemben Berlinben elszállt a stadion, ahogy énekelt a 65ezer ember a tomboló viharban, szakadó esőben. Az Everythings Counts is jobban ment a berlinieknek, meg úgy általában minden... Valahogy jobban felvették azt, amiért odamentek. Hogy ünnepeljék, érezzék jól magukat, adjanak vissza valamit az együttesnek, hálálják meg azt a 37évet... Berlin nagyon odatette magát! Nézve, az egy emberként, állva tomboló tömeget, azt éreztem, ebből a most begyűjtött energiából elélek a következő 4évben. Az előadás mindkét helyen természetesen profi volt. Bár Münchenben Dave kicsit elcsúszott az In Your Roommal, dehát ez az élőzene gyönyörűsége, Martin profin azonnal segítve korrigált.
Berlinben a koncert után elmentünk az afterpartyra. Az egyikre a sok közül. Haaaat, ha 101esek, HDMFC olvassátok ezt, remélem, dagad a májatok most. Ezek nem tudnak bulit csinálni... ha azt mondom, hogy a "Filterben" volt az after??? Mindenki érti, milyen adottságai voltak a helynek... Kivetítő nélkül, recsegő hangfallal??? Az milyen??? Ezek besírnának egy budapesti szimpla 101-es, vagy HDMFC-s bulitól... alapvetően jó lett volna a zene, dj.Martin jól kevert... de bakker olyan volt az egész, mintha éppen sprotnit akarnának belőlünk csinálni... levegőtlen, füstös, 30nm-es hely.... egy koncert utáni aftrparty...
Berlin nekem egyébként kellemes csalódás volt. Nem szép, ellenben szuper jól szervezett város. Nyilván semmi nagyon régi nincs, '44-45-ben porig bombázták... a semmiből építették újjá, így viszont a többi európai nagyvárossal ellentétben nagyjából minden közlekedési eszköznek van helye, hiszen az utcák már akkor keletkeztek, mikor autóforgalomra számítottak...
A koncert másnapján még a Rómába repülés előtt beiktattunk egy igazán speckó berlini prigit. Ellátogattunk a Hanza Studióba egy vezetett túra keretében. Ennek az ikonikus stúdiónak a dM történetében is meghatározó szerepe van. Martin éveket élt Berlinben a '80as években, több dal, lemez itt született, talán az is kijelenthető, magánviselik a szülőhelyük akkori kettősségét, a keleti és nyugati oldalra osztott, a szögesdróttal, katonákkal állandó készültségben őrzött fallal kettészelt várost.

Fotózkodtunk a lépcsőn, ahol a dM is, megnéztük a relikviaként őrzött aranylemezeket, fotókat. És persze láttuk, stikában megérintettük A Zongorát, amin Alen kíséri Martint a Somebodyban. Végül bementünk a sok-sok milliós keverőhelyiségbe, ahol ha maradunk a születés metaforájánál a számok tekintetében, akkor úgy mondanám a köldökzsinórt vágták el. Ami onnan kikerült az már önálló "élőlény", amit Strippednek, vagy Somebodynak, vagy Black Celebrationnak ismerünk és imádunk. Itt az idegenvezető egy szaros iPhone-t dugott csak rá a cuccra, arról játszott le pár számot, de az ott úgy szólt, hogy az a 20-25ember tutira lefosta a bokáját... Orgazmus közeli állapot... libabőr, könnytől csillogó szemek... aki Berlinben jár és szereti a dM-et, kötelező!!!
See you next time!!! Ahogy Dave Berlinben belemondta ezt az éjszakába utolsó berlini megnyilvánulásként, azonnal átfutott az agyamon: a következőn most igazán ott leszek!!! Irány Róma!!! Ennek a bejegyzésnek az elejét a Rómába tartó repülőúton írtam meg. Milyen jól tettem! Azóta megéltük a római koncertet is, nem elhomályosítva a berlinit, csak lehet utána már nem ugyanígy írtam volna le... Most már a VOLT fesztiválra vonatozom, miközben befejeztem ezt a jegyzetet. A római élményt majd megírom fesztiválozás közben. Nyilván nem fogja elfeledtetni velem a dM csodáját semmi... szóval türelem, visszatérek!!! :)